AfA Conference

Idén Szingapúrba érkezett az Asia for Animals (Ázsia az állatokért) nemzetközi konferencia, amin én is részt vettem mint a PAW GC(Promoting Animal Welfare állatvédelmi csapat az iskolánkban) tagja barátaimmal.

http://www.asiaforanimals.org/

Ez volt a második alkalom, hogy Szingapúr vendégelhette meg az állatvédő seregeket, úgyhogy igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy épp jókor voltunk jó helyen.

Nagyon sok érdekes, néha egészen meglepő, sokkoló, figyelemfelhívó előadást láttunk különféle ázsiai akcentusokkal feldobva. (Legjobb a szingapúri, tagadhatatlan. Apropó, jövő héttől remélhetőleg elkezdhetek kínaiul tanulni. :)) De ami a legfontosabb, nagyon sok fontos új kapcsolatot építettünk ki a sok intelligens emberkével, akik a különféle nemzetközi szervezetek helyi (ázsiai) képviseletében jöttek hozzánk Szingapúrba. Találkoztunk angolokkal, akik a kecskeméti vadaskertet is jól megvizsgálták, amerikaiakkal, akik elefántos dokumentumfilmet forgatnak, shanghaiakkal, akik a záró vacsorán vadul táncikáltak a fergeteges vegán ételcsodák vágeztével...

Úgyhogy most azon dolgozunk, hogy a többi iskolatársunk is átélje lelkesedésünket. Hah! Annyi mindent kell tenni! De már van kitől segítséget kérni.

TOK Mini Week

Január 19-22. TOK Mini Week került megrendezésre nálunk, TOK mint Theory of Knowledge egy héten át, amikor a tudásunkat elemeztük.

"A tanfolyam célja, hogy segítsen a tanulónak önmagát mint a tudás birtokosát felismerni, hogy felfedje és vizsgálja azokat az alapvető jelentéseket, melyeken át a világot megtapasztaljuk..." - állítja a www.evime.hu. Úgyhogy bizony én is megtapasztaltam. Ez a hét igazán UWC volt: hallottunk előadásokat vallásról, kultúráról, etikáról, környezetvédelemről... A világ minden iskolájában vagy oktatási intézményében áldozhatnának egy hetet puszta "gondolkodástanításra". Megéri.

Két dolgot ajánlanék ízelítőnek:
1. The Age of the Stupid című dokumentumfilmet megnézni. Hamarosan Magyarországon?
2. Angolul beszélőknek: 'shift happens' szavakat begépelni Youtube-on.

És sokat olvasni.

Újabb szünet. Tél?

Igen. Erősen úgy érzem, hogy mostanában csak a szünetek alatt jut időm blogot frissíteni... Elnézést kérek. Bezzeg Alf, a szingapúri norvég ösztöndíjas már kisregényt írt... Zsolti Olaszországban szintén... Elismerem: lemaradtam. De azért próbálkozom:
Most tört ki a karácsonyi három hetes szünet, én pedig elköltöztem egy hétre a Boarding Houseból. Az egyik TANÁR lakásába. Catsittingelni. Hát, megesik, bizony, két macsekra kell vigyáznom (na meg a lakásra, növényekre, porcicákra), akik nagyon édesek és néha szeretethiányosak (többnyire amikor aludnék).
Azért jövő héten visszaköltözöm a házunkba, a karácsonyi közös vacsorát (amit mellesleg Alison, az egyik Houseparent főz, ami nagyon NAGY szó) nem hagyhatom ki. Oh, és spanyol (dél-amerikai) barátaim is csak akkor érnek vissza Vietnámból (ahová én majd december 31-én indulok Nicole, az egyik kolesztársam családjához, hazafelé pedig Kuala Lumpuron keresztül jövünk, ahol az egyik másik kolesztársammal, Jinggel találkozunk. Ahh, de szeretem ezt a nemzetközi közösséget!)
Tehát véget ért az első félévünk. Rengeteg dolog történt, felsorolni lehetetlen. Lehetetlen. Hihetetlen. Például az utolsó héten az egyész Boarding Housenak karácsonyi meglepetésutat szerveztek: Duck-tourra mentünk. Kis kacsánkon beúsztunk a Szingapúr-folyóba, körbehajókáztuk a felhőkarcolókat és a mégnem-demármajdnemfelhőkarcolókat, majd visszagurultuk a koleszba és elfogyasztottuk az eddigi legjobb vacsorát. Sodexo menzánk kitett magáért. Bezzeg amikor a szerencsétlen szilvásgombócot próbálták megfőzni receptből...
Az előtte levő héten pedig európai és észek-amerikai nemzetközi hetünk volt, ami rengeteg mindennel készültük. Az én repertoárom: norvégnéptánc, velszi-cseh-magyar-németének, MichaelJacksontánc. És kvíz. Amire sajnos kevesen jöttek el, de ők sokat tanultak (egyesek pedig meglepően sokat tudtak). Kis európai csapatunk mindent megpróbált...
Még nagyon sok mesélnivalóm van, de előbb megetetem a cicákat. Visszatérek. Még ebben a szünetben.

Az elmúlt egy-két hónap zsúfoltra sikerült...
Szeptember utolsó hetén került megrendezésre a UN Night nevű est, amire mi magyar néptánccal és magyar ételpulttal is készültünk. Én postán kaptam bejglit, Kriszti sütött pogácsát, az egyik tanár magyar felesége sütött hókiflit, az egyik kinti magyar lány pedig sütött kürtőskalácsot, az egyik negyedmagyar fiú pedig főzött gulyást. Szóval csak összehoztuk valahogy. Sőt. Egész jól. :) Nekem ízlett. Na meg a tánc... hihetetlen élmény volt, felejthetetlen... hallani 25 mindenféle nemzetiségű fiatalt magyarul énekelni (Tavaszi szél...), látni őket és velük táncolni... Szerintem mi igazán élveztük a táncunkat, még a sikoltások is tökéletesre sikerültek, a kosztümökről nem is beszélve... igazi magyar hangulatot teremtettünk.

Az első két novemberi hetünk őszi szünet volt, mi pedig felkerekedtünk és elutaztunk Thaiföldre. Bangkokban megtudtuk, hogy a mexikói Enriquének vízumot kellett volna váltania, de mivel nem tette, hazaküldték. Ennyi. :(. De azért jól elvolt Szingapúrban... Mi meg maradtunk Bangokban. Hah! Gyönyörű templomok, tuk-tuk (taxiféleség, ahol a sofőr megpróbál minél jobban átverni, ha turista vagy, ami nem ritka Bangkokban:)), sok városnézés, sok hátizsákos turista, sok olcsó póló, (hamis?) CD, táska, pad thai (thai tésztás étel) és jó sok mangó... és mindeközben 40 fokos hőség. Heten mentünk, 11 napot maradtunk (hihetetlenül olcsó hely ám...) és átéltem életem 3. és 4. repülőútját (jajdejóamikor éppemelkedikdemég nemrepül).

Aztán visszatértünk és a tanulás indult el, nem mi. Na jó, azért mi is... Rögtön a második hétvégén újra mehettem vissza Bangkokba; röpimeccsünk volt a környző nemzetközi iskolák csapataival. Nagyon szeretem a röpicsapatunkat, jól összeszoktunk és végül jól is játszottunk, habár negyedikként végeztünk. Hát. De ez jó hír, egyrészt mert tizenegyből, másrészt mert a tavalyi csapatból, ami második lett, csak három tag maradt, a többiek elballagtak... úgyhogy a teljesen új csapat lett negyedik, jövőre meg nyerünk. Igen. Yes we can. Mellesleg ez a Bangkok teljesen már volt, mint a korábbi, egy elegáns hotelben laktunk (légkondi, saját zuhany és igen, ablak!), elegáns helyekre mentünk és elegáns repülővel repültünk. De a thai masszázs ugyan olyan volt... Haha. (Csak háromszor mentem egy órára...)

Ó, és a kettő között pedig ázsiai hetünk volt, amire az egyik szobatársam, Ash bhangrát tanított nekünk (indiai tánc, naggyon pattogós és energikus...). Majd igazi autentikus indiai ruhákat is szereztünk (nem volt nehéz ennyi indiai között... :P) és azokban táncoltunk... Megint egy táncfellépés, amit hihetetlenül élveztem. Mindenkinek ajánlom a bhangrát. Tessék kipróbálni!

Szóval most zajlik a tanulás... a vasárnap délutánomat a rajzblokkban töltöttem és festettem. (Aztán végül már csak egymásra festettünk, ilyen fárasztó a művészélet...)
Úgyhogy erőre fel. Egy hónap és karácsony!!!

Pulau Besar

Az egyik hétvégét Malajziában, egy Pulau Besar ('nagy sziget') nevű szigeten töltöttük az egész Boarding House-szal. Felejthetetlen!

Dzsungeljárás...

Plusz Promod Szingapúrban... Európaiak...:)

Új bejegyzés...

Már régesrégesrégesrégen nem frissítettem ezt a szegény kis blogot, de sok a házi, sok a dolog, úgyhogy teljesen elvesztem a teendőkben... Most éppen túl vagyunk az első hosszú (hááromnapos) hétvégén, ami nagyon gyorsan eltelt. Jövő hétvégén pedig az egész Boarding House Malajziába utazik... Napkrém. Moszkítóirtó. Pakolás. Nemalvás. De ugyanakkor sziget a tengerben, barátok, napsütés, pihenés...
Már kezdem magam itthon érezni, bár azért még mindig nem teljesen:) Talán nem is lehet teljesen itthon érezni magam itt, mivel nem vagyok otthon...:) De a szobámat már berendeztem, pont most tologattuk át a szekrényeimet Leah-val, egy kínai-burmai lánnyal, aki nagyon aranyos és mindig segít, ha kell. Köszi Leeah!! Szombaton meg papíríroszercuccokat vettem:), hogy szórjam a pénzt... De kb 5 órán keresztül vadásztunk mappákra, laptoptáskára, egyenruhára és sok más hasznos dologra a másik Közép-Európai ösztöndíjassal, Misával, akivel minden egyes vásárlásunkkor valamilyen új kulturális élményt is felfedezünk, így most például egy olyan bazárféle helyre tévedtünk, ahol az összes kínai Moon Cake-et megkóstolhattuk... Előfordul az ilyen...
Apropó Moon Cake, Szingapúrban mindig van valamilyen fesztivál, most a Ramadan végét ünnepelték, de később kínai, hindu vagy akármilyen vallási-nemzeti ünnepek lesznek, végig, végig egész évben... I love Singapore.
Oh, és igen, ma baletten is voltam! Éljen! Jeee! És holnap röpimeccs:)

Melaka

Ezt a hétvégét Malajziában tölthettem... (Huh, már 3 darab pecsét díszeleg az útlevelemben!) Rajzos kiránduláson voltunk, úgyhogy mindenki fényképezővel és a kis rajzos vázlatkönyvvel felszerelve vágott neki az éjszakai vásárnak (teletömve turistákkal, akik a műanyag Hello Kitty-bögrékre meg napszemüvegekre vadásztak...:). Melaka hihetetlen város, máramennyit a kultúrából megismertünk.

Na jó, házit kell írnom... Beszéljenek a képek.