Igen. Erősen úgy érzem, hogy mostanában csak a szünetek alatt jut időm blogot frissíteni... Elnézést kérek. Bezzeg Alf, a szingapúri norvég ösztöndíjas már kisregényt írt... Zsolti Olaszországban szintén... Elismerem: lemaradtam. De azért próbálkozom:
Most tört ki a karácsonyi három hetes szünet, én pedig elköltöztem egy hétre a Boarding Houseból. Az egyik TANÁR lakásába. Catsittingelni. Hát, megesik, bizony, két macsekra kell vigyáznom (na meg a lakásra, növényekre, porcicákra), akik nagyon édesek és néha szeretethiányosak (többnyire amikor aludnék).
Azért jövő héten visszaköltözöm a házunkba, a karácsonyi közös vacsorát (amit mellesleg Alison, az egyik Houseparent főz, ami nagyon NAGY szó) nem hagyhatom ki. Oh, és spanyol (dél-amerikai) barátaim is csak akkor érnek vissza Vietnámból (ahová én majd december 31-én indulok Nicole, az egyik kolesztársam családjához, hazafelé pedig Kuala Lumpuron keresztül jövünk, ahol az egyik másik kolesztársammal, Jinggel találkozunk. Ahh, de szeretem ezt a nemzetközi közösséget!)
Tehát véget ért az első félévünk. Rengeteg dolog történt, felsorolni lehetetlen. Lehetetlen. Hihetetlen. Például az utolsó héten az egyész Boarding Housenak karácsonyi meglepetésutat szerveztek: Duck-tourra mentünk. Kis kacsánkon beúsztunk a Szingapúr-folyóba, körbehajókáztuk a felhőkarcolókat és a mégnem-demármajdnemfelhőkarcolókat, majd visszagurultuk a koleszba és elfogyasztottuk az eddigi legjobb vacsorát. Sodexo menzánk kitett magáért. Bezzeg amikor a szerencsétlen szilvásgombócot próbálták megfőzni receptből...
Az előtte levő héten pedig európai és észek-amerikai nemzetközi hetünk volt, ami rengeteg mindennel készültük. Az én repertoárom: norvégnéptánc, velszi-cseh-magyar-németének, MichaelJacksontánc. És kvíz. Amire sajnos kevesen jöttek el, de ők sokat tanultak (egyesek pedig meglepően sokat tudtak). Kis európai csapatunk mindent megpróbált...
Még nagyon sok mesélnivalóm van, de előbb megetetem a cicákat. Visszatérek. Még ebben a szünetben.
Most tört ki a karácsonyi három hetes szünet, én pedig elköltöztem egy hétre a Boarding Houseból. Az egyik TANÁR lakásába. Catsittingelni. Hát, megesik, bizony, két macsekra kell vigyáznom (na meg a lakásra, növényekre, porcicákra), akik nagyon édesek és néha szeretethiányosak (többnyire amikor aludnék).
Azért jövő héten visszaköltözöm a házunkba, a karácsonyi közös vacsorát (amit mellesleg Alison, az egyik Houseparent főz, ami nagyon NAGY szó) nem hagyhatom ki. Oh, és spanyol (dél-amerikai) barátaim is csak akkor érnek vissza Vietnámból (ahová én majd december 31-én indulok Nicole, az egyik kolesztársam családjához, hazafelé pedig Kuala Lumpuron keresztül jövünk, ahol az egyik másik kolesztársammal, Jinggel találkozunk. Ahh, de szeretem ezt a nemzetközi közösséget!)
Tehát véget ért az első félévünk. Rengeteg dolog történt, felsorolni lehetetlen. Lehetetlen. Hihetetlen. Például az utolsó héten az egyész Boarding Housenak karácsonyi meglepetésutat szerveztek: Duck-tourra mentünk. Kis kacsánkon beúsztunk a Szingapúr-folyóba, körbehajókáztuk a felhőkarcolókat és a mégnem-demármajdnemfelhőkarcolókat, majd visszagurultuk a koleszba és elfogyasztottuk az eddigi legjobb vacsorát. Sodexo menzánk kitett magáért. Bezzeg amikor a szerencsétlen szilvásgombócot próbálták megfőzni receptből...
Az előtte levő héten pedig európai és észek-amerikai nemzetközi hetünk volt, ami rengeteg mindennel készültük. Az én repertoárom: norvégnéptánc, velszi-cseh-magyar-németének, MichaelJacksontánc. És kvíz. Amire sajnos kevesen jöttek el, de ők sokat tanultak (egyesek pedig meglepően sokat tudtak). Kis európai csapatunk mindent megpróbált...
Még nagyon sok mesélnivalóm van, de előbb megetetem a cicákat. Visszatérek. Még ebben a szünetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése